A Barokk

A Barokk a reneszánsz után következő stí­lustörténeti korszak és korstí­lus, amely kb. 1600-tól kb. 1750-ig tartott, és melyre bonyolult minták, gazdag dí­szí­tés, monumentalitás jellemző. Közvetlenül a manierizmusból fejlődött ki. A barokk késői ága a copf, ill. rokokó stí­lus.

A Barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző túldí­szí­tettségre és formai bravúrosságra utal.

A Barokk egy jelentős világnézeti fordulat a reneszánsz után. A barokk a teremtés tökéletességének vallásos emberi megfelelője. Innét ered a minden részlet kidolgozására kiterjedő emberi erőfeszí­tés, amelynek eredménye a barokk stí­lus.

Főbb stí­lusjegyei:

• mozgalmasság, dinamizmus
• monumentalizmus
• heroizmus
• patetizmus
• conceto (meglepetés), az illúzió valóságként való beállí­tása
• dekorativitás
• titokzatosság
• misztika
• komplexitás, bonyolultság
• erős kontrasztok
• látványosság
• bonyolult, túldí­szí­tett formák

BAROKK ÖLTÖZETEK

 A 17. század első felében a divatot a németalföldi polgárok indí­tották. Viseletük stí­lusa oldottabb, szabadabb, és fontosnak tartotta a kényelmet. A női ruhát már nem mereví­tette az abroncs, eltűnt a fűző. Számos alsószoknyát használtak, ezek tették teltebbé az alakot. A gallér alacsonyabb lett, széles csipkéből készült. A ruhaujj szabadon hagyta az alsókar nagy részét.

A 17. századi francia udvar öltözködésének legfontosabb eleme a paróka lett. A hölgyek ruházkodása ebben az időszakban nem volt pompásabb a férfiakénál. A nyakkivágás már a vállra is kiterjedt, a felsőszoknyát elől középen kinyitották. A női öltözködés stí­lus szempontjából ellentéte volt a férfinak. A szoknyát újra összevarrták a derékkal és az újra divatba jött karcsúságot a fűzőkkel érték el. A férfiviseletet kényelmes, rövid felsőzeke jellemezte, amit sűrű pitykegombok sora dí­szí­tett. Az elöl szétnyí­ló, széles fekvőgallért csipke szegélyezte. Az ujjak hasí­tékában jól látható ing kézelőjén is ez ismétlődik. A nadrág egyre bővült, térd alattig ért, oldalt szalagcsokorral dí­szí­tett hasí­tékkal. Gyakran szalagcsokorsor került a magas derékvonalra is, aminek nadrágtartó szerepe lehetett.
A kardot most már nem az övön, hanem különböző szélességű bandalléron viselték. Lábbelijük szögletes orrú kokárdás cipő vagy csizma volt, magas sarokkal, sarkantyúval és igen bő, tölcséres szárral, hogy a nadrágra fel lehessen húzni. Félvállra vetett köpeny és széles karimájú, strucctollas kalap egészí­tette ki öltözékűket.
A barokk vége felé az öltözködésben a játékosság kezdi kiszorí­tani a merevséget. Az öltözködés valamivel kényelmesebb és praktikusabb lett, a parókák kisebbek lettek. A nők ruhakivágása még nagyobb lett, a derekat elől csak enyhén fűzték be, és új életre kelt az abroncsszoknya.