A Barokk a reneszánsz után következő stí­lustörténeti korszak és korstí­lus, amely kb. 1600-tól kb. 1750-ig tartott, és melyre bonyolult minták, gazdag dí­szí­tés, monumentalitás jellemző. Közvetlenül a manierizmusból fejlődött ki. A barokk késői ága a copf, ill. rokokó stí­lus.

Magyarországon az 1600-as évek végén az 1700-as évek elején a középkorban szokásos kettős étkezési rendről a magyar nemesség kezd áttérni az úgynevezett újkori hármas étkezésre reggeli – ebéd – vacsora. A reggeli, egy új meleg ital a kávé köré szerveződött, ami mellé kenyérféle és kiegészí­tők jártak.

“Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!” E mondat jegyében épült fel az ország legnagyobb és legfényűzőbb barokk-rokokó kastélya a Fertő-tó nádrengeteggel szegélyezett lápos, vadban gazdag vidékén.

A fűszereket már az ősember is felfedezte, amikor táplálkozásra alkalmas növények után kutatott. A fűszernövények a legősibb nemesí­tett növények közé tartoznak. Hazánkban az első fűszernövények termesztéséről szóló leí­rások a XIV-XV.századból maradtak fenn.