A Barokk konyha Magyarországon

Az 1600-as évek végén az 1700-as évek elején a középkorban szokásos kettős étkezési rendről a magyar nemesség kezd áttérni az úgynevezett újkori hármas étkezésre reggeli – ebéd – vacsora. A reggeli, egy új meleg ital a kávé köré szerveződött, ami mellé kenyérféle és kiegészí­tők jártak. Az ebédet már bizonyí­thatóan a leves vezette be, és ebből adódóan a lapostányérok mellett megjelentek a mélytányérok is. Ezzel egyidejűleg a korábban általánosan használt nagy, szögletes asztalokat kezdték felváltani a kerek asztalok.
A XVII-XVIII. század fordulóján az európai étkezési kultúrában kezdenek megjelenni az Újvilág növényei. Ezek közül a két legjelentősebb a kukorica és a burgonya. A kukorica viszonylag hamar közkedvelt eledele lesz a szegény parasztoknak és a városlakóknak – a jómódú rétegek mindenhol elzárkóznak tőle – ellentétben a burgonyával, ami sokkal nehezebben terjedt el az í“világban, de minden népréteg viszonylag hamar megbarátkozik.
Az új növények mellett új italok is jelentek meg, illetve terjedtek el széles körben Magyarországon (kávé, tea, csokoládé, rozsólis). A rozsólis szó az olasz rosoglio-ból származhat (rosolare = főzni, aszalni), viszont nem kizárt, hogy a latin ros solis, azaz nap harmatját jelenti. Európában a XVII században jöttek divatba az édes likörök, és ezek elterjedésében minden bizonnyal nagy szerepet játszhatott XIV. Lajos likőrszeretete, akinek szí­verősí­tő gyanánt készí­tették. 1686-ban Francesco Procopio dei Coltelli szicí­liai nemes párizsi kávéházában, a kávén és teán kí­vül már kapható volt csokoládé, fűszeres borok és különböző likőrök, í­gy rozsólis is.